Köszönöm az elismerést!
Ami az illeti ehez kicsit visszakell ugranom az időben, hogy válaszoljak. Az arab/berber katonák története a 19. század közepe táján kezdődik valahol, egyrészt a szpáhik, másrészt a zuávok majd a Tirailleur Algeriens (algériai lövészek) felállításával. A zuávok eredetileg egy berber törzs tagjaiból állnak, de gyorsan eleurópaiasodnak és maradnak az algériak, mint helyi képviselők a szakmában. Egyébkémt velük mi is találkoztunk 1859-ben Solferinonál, de sajnos itt erre nem nagyon térhetek ki. Na lényegnél maradva szép kék buggyos nadrágot, piros fezt, és kék mellénykét kaptak meg mellé a turco becenevet és jófajta francia huzagolt muskétákat és elég jó katonák voltak. Mellettük ott voltak a szpáhik akiket szintén először algériában verbuváltak és könnyűlovas egységek voltak, a szakmában egész jók. Az első világháború idejére társaikat követték a marokkói lövész és szpáhi alakulatok, és a szerintem rettnetően elegáns, de nem túlságosan modern ruhát felváltotta a gyarmati hadsereg mustársárga köpenye a gyalogságnál. A szpáhik is hasonlóan kevésbé feltűnő ruhát kaptak a kék (marokkó) illetve piros (algéria) burnusz helyett, bár ezeket a háború után visszakapták a díszegyenruha részeként.
Így érünk az második világégéshez, közbe algéirai barátaink újra benéztek hozzánk, pontosabban szólva Szegedre 1918-ban. DE visszatérve, a fent említett egységek az Afrikai Hadsereg részét képezték. Melletük voltak a goumier-k, akiket a spanyolokkal közös 1900-as években végrehajtott marokkói akciók után hoztak létre, és irregulárisokként kezelték őket. Rejtő Jenő regényeiben gyakori szereplők, mellesleg a szpáhikkal együtt. Szóval az Afrikai Hadsereg igencsak eltért többi birodalomnál levő kollegájától, ugyanis a franciák igenis számítottak rájuk a tenger másik oldalán is, nemcsak helyi feladatokra, mint a brit indiai hadsereg esetében ( persze végül ők is rákényszerültek). Ígyhát mikor beköszöntött a 1940-es esztendő a breton parasztok vállt vállnak vetve álltak a szenegáli és algériai és marokkói lövészekkel meg szpáhikkal, akiket áthoztak. Sajnos, hogy pontosan hány ezredről van szó, nem tudom most. A katasztrófa után, ezek az egységek visszakerültek Afirkába, bár megcsappant létszámmal. Az afrikai harcoknak inkább csak utolsó szakaszában vettek részt, kivéve a Szabad Francia erőket, de ezek fénykorukban is csak 50 ezer főre rúgtak és ebbe minden beletartozott az utolsó tevés beduintól Leclerc tábornokig. Szóval az arab és berber egységek szerencse csillaga akkor kezdett ragyogni, amikor sorra szervezték meg a marokkói és algériai lövész ezredeket, amerikai felszereléssel és fegyverekkel nagyrészt. Első komoly bevetésük az Olaszországi hadjárat volt ( bár tunéziában is kaptak szerepet 32 végétől), és már itt kitüntette magát a 3. algériai hadosztály, ami a legjobb francia alakulat volt a háborúban valószínűleg, legalábbis a legkitüntetettebb. A felállított algérai és marokkói hadosztályok egyébként átlagosan 70 %-ban arabokból/berberekből álltak, a maradékot pedig helyi franciák adták, a pied noir-ok. AZ olaszországi harcok legtöbb fázisában résztvettek arab katonák, szinte mindenütt ott voltak, hisz a francia erőknek nagyon nagy részét adták, bár pontos százalékot nem tudok. Később amikor 1944 augusztus 15-én megindult a Dragoon hadművelet Dél-Franciaország felszabadítására az arabok és berberek megint csak ott voltak és harcoltak, hogy visszaállítsák a becsületet amit a francia fejesek szépen eltoltak. Harcoltak a Vogézekben, részt vettek Párizs felszabadításában stb. Azt hiszem kijelenthetem, hol volt francia egység, ott nagy eséllyel volt afrikai is a háború ezen szakaszában.
DE ez még nem a vége, hiszen harcoltak indokínában is 1953-ban, ahol ellestek egy két trükköt Ho apóéktól amit később ők is kamatoztattak.
Egyébként készült róluk nem rég egy mozifilm, a francia címe Indigenes, az angol Days of Glory, azt tudom ajánlani ha érdekel, bár nem dokumentumfilm ezért nem teljesen korrekt, de az arabok pártját fogja szal ez nem nagy baj. Ajánlom továbbá a Les Africain című dalocskát, amit az első világ háború alatt írtak a francia gyarmati csapatok érdemei elismeréseként. Persze a francia katonai \"chant\"-ok értékeléséhez egyedi ízlés kell.
Remélem segítettem, ha kicsit pontosítasz, talán még elő rukkolhatok ezzel-azzal. Üdv,
Com. Hakapeszi<br><br>Szerkesztette: Com. Hakapeszi, Időpont: 2011-01-27 22:30