A madagaszkári hadjárat 1942-ben
I., A madagaszkári partraszállás okai
Hónapok óta a britek hajózási útvonala
a Jóreménység fokát megkerülve vezetett Indiába. A Szuezi csatornán keresztül vezető útvonal kevésbé volt biztos a Földközi tengeren lévő német tengeralattjárók és a tengelyhatalmak légi tevékenysége miatt. A legfontosabb ok azonban a japán terjeszkedés megállítása volt, amelyiknek következő célja Madagaszkár volt. 1942 március 31 és április 10. között a japánok légitámadások sorát intézték a Ceylon szigeti kikötők, Colombo, Trincomalee és Batticaloa ellen. A brit haditengerészet elvesztette többek között a HMS Hector (F45) cirkálót, a HMS Tenedos (H04) rombolót, a HMS Hermes (95) repülőgép hordozót, az ausztrál HMAS Vampire (D11) rombolót és a brit HMS Hollyhock (K64) korvettet.
Ez a támadás-sorozat arra késztette a brit haditengerészetet, hogy egy távolabbi bázisra költözzön, a kenyai Mombasa közelében található Kilindini-be.
A britek gyorsan megértették, hogy mekkora veszélyt jelent a japán jelenlét ezen a területen. Ha a japánok használhatják a madagaszkári bázisokat, főleg Diego Suarez-t - a világ harmadik legnagyobb természetes kikötőjét- akkor veszélyeztetik a Szövetségesek Indiai óceán, illetve Közel-Kelet és az Atlanti-óceán déli része közötti összeköttetést.
Ebbe beleértendő a brit 8. hadsereg és a brit keleti flotta utánpótlása az Indiai és a Csendes-óceánon. A sziget japán megszállása veszélyeztette volna a Dél-afrikai gyarmatot is. Churchill nyugtalan volt és Roosevelt-nek az alábbi táviratot küldte.
Egy japán légi vagy tengeri támaszpont Madagaszkáron megbénítaná a közel-keleti és távol-keleti hajózási útvonalainkat.
A dél-afrikai Jan Cristian Smuts aki egyben miniszterelnök és marsall is volt szintén küldött ebben a tárgyban egy táviratot Churchill-nek, amiben kijelenti:
A japánok úgyanúgy fel tudnák használni a sziget támaszpontjait az afrikai előrenyomulásukhoz, mint ahogy az indokinai támaszpontokat felhasználták a Burma, Malajzia, Szingapúr, Borneó és holland kelet-indiai (Indonézia) felé terjeszkedéshez.
A szabad franciák részéről De Gaulle tábornok szintén szerette volna egy francia hadjárattal megszerezni a szigetet. De a Dakar elleni vállalkozás csődje miatt semmilyen brit támogatásra nem számíthatott. Végül is a brit támadás tervei készen voltak, amiből kihagyták a franciákat. Ez mindenesetre egy második Mers-el-Kebir lehetőségét vetítette előre....
Ebben az időben 1941 december és 1942 januárjában vélemény-különbség alakult ki a tengely hatalmak között. Ennek a következményeként a keleti hosszúság 70. fokánál húzták meg a haditengerészeti tevékenységi körük határát. Kivételes esetekben ettől el lehetett térni, ha a helyzet megkövetelte.
1942. március 14.-én Raeder tudatta Hitlerrel, hogy a japánok Ceylon elfoglalását tervezik, majd egy madagaszkári bázist kívánnak létrehozni. Az utóbbihoz azonban a szövetségesük (Németország) jóváhagyására van szükségük, mert Madagaszkár a határ német oldalán fekszik. Szintén szükséges a vichy kormány jóváhagyása, mert ők irányítják a gyarmat védelmét. Március 27.-én a Kriegsmarine megadta a hozzájárulását japánoknak a határvonal átlépésére és egyben felkérte őket a szövetséges konvojok megtámadására az Indiai-óceánon. Április 8.-án ezt Japán hivatalosan tudomásul vette és a japán tengeralattjárók megjelentek Afrika keleti partjainál. A japán támadás veszélye gyorsan körvonalazódott....
(első fejezet vége, másodikat új hozzászólásban írom majd, a keleti hosszúság 70. foka majdnem Indiában van, nagyjából a Maldív szigetek mellett.)
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 08:49
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 08:53
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 09:00
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 09:08
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 09:19
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 09:25
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 09:41
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 09:52
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 09:59<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-29 10:05